1. alkalom, 1. nap, Mariazell, 2022.07.29.
Hogy miért kezdem el... annak több oka is van. Kezdődött azzal, hogy a kéktúráink során sokszor találkoztunk a Mária út jelzésével, s kíváncsivá lettem, hogy mi ez. Aztán történt, ami történt, nevezzük az egyszerűség kedvéért balesetnek. Amikor már kezdett kézzel fogható közelségbe kerülni, hogy újra túrázhatok, utánanéztem: Ez egy óriási, több ágú zarándokút, melynek a fő-csapása Mariazelltől Csíksomlyóig vezet.
A “baleset”: Ausztriában, konkrétabban Obertauernben; annál is pontosabban, Obertauerntől feljebb, a falun kívül még jó 500 m-re, egy hegyi hotelben dolgoztam a 2017-18-as téli szezonban. Itt történt, hogy “húsevő baktérium”-fertőzést kaptam. Kalandosan jutottam el egy kórházig. Az első igazi rosszullét még előző este kezdődött (magas láz, erős fájdalom a bal lábamban), másnap estére már nem voltam magamnál. Ez alatt az egy nap alatt szerencsére eljutottam, a “nincs is semmi bajom”-tól és a “majd meggyógyuloktól” odáig, hogy taxival levitettem magam az első orvosig. Onnan pedig már bent voltam az egészségügyi rendszerben és gondoskodtak rólam. Nagy bajomban is sok szerencse kísért. Pl. az, hogy amikor kimentem a szezonra, a buszon ki voltak téve a helyi taxi-társaság névjegykártyái. Amikor fölszálltam, eltettem egyet, biztos-ami-biztos alapon, nem mintha valaha is akartam volna taxizni - és nem kavartam el a kártyát az ott töltött hónapok alatt. Marha rendes volt a taxi-sofőr, tudta, hogy hol van ilyenkor (április végén, a főszezonon kívül) rendelés és mit kell tenni ahhoz, hogy kijöjjön az orvos. Ugyanis a rendelő zárva volt, én nem tudtam volna mit kezdeni, ha egyedül vagyok. Ő viszont tudta, hogy be kell csöngetni, itt így megy ez. Az első vizsgálatok után bekerültem a közeli kis kórházba, majd az eszméletvesztés után levittek Salzburgba a nagy kórházba. Ott hoztak rendbe. Kb. két hét kóma, intenzív, majd még 2 hónap kórház után kerültem haza, Magyarországra. Ahol újabb 2 hónap bentlakós mozgásszervi rehab következett, majd egy év bejárós rehab Visegrádon. A “baleset” után kb. 2 évvel később tudtam folytatni a túrázást. Afféle hála-zarándoklatként gondolok erre az útra.
Most úgy döntöttem, hogy a kezdőpont; Mariazell rejt annyi kincset, hogy ott töltsek el 3 napot, a tulajdonképpeni elindulás előtt.
A kiutazás:
A jegyvétel nem volt gördülékeny, ugyanis az interneten a Budapest-Mariazell szakaszra nem tudtam megvenni. Ezért elmentem személyesen a pályaudvarra, hátha ott okosabbak lesznek. De ott sem lehetett megvenni Mariazellig, csupán Sankt Pöltenig, ahol át kellett majd szállnom. Az állomáson viszont legalább megtudtam az okát: a mariazelli vonat külön vasúti társasághoz tartozik. Így végül az lett, hogy megvettem az állomáson Sankt Pöltenig, majd interneten SanktPöltentől Mariazellig, mivel azt már engedte a rendszer.
A RealJet-en a Ruhezone-ba ("nyugalom-zóna") kaptam a jegyet, de a szomorú tapasztalat az, hogy ezt a kiírást (nálunk legalábbis) senki nem veszi komolyan. Kiabálós-zörgős-hisztizős kisgyerekes családok épp úgy utaznak itt, mint hangosan filmet néző utasok (ez utóbbit Ruhezone-án kívül sem értem egyáltalán). Miközben a RJ-eken léteznek direkt családi kocsik is, ahol kis gyereksarok van kialakítva, ülések nélküli rész, szőnyeggel, ahol folyamatosan mesét vetítenek. Lehet, hogy csak számomra furcsa, hogy a családoknak nem ide adnak jegyet, viszont a Ruhenzone-ba igen... De nem ez az én legnagyobb problémám a RJ-eken, hanem az, hogy minimum 20 fokkal hidegebbre hűtik, mint a kinti hőmérséklet. Viszont már voltam olyan rutinos, hogy felkészüljek erre: készültem pulóverrel és kiskabáttal.
Hogy jobban teljen az idő, Hegyeshalom előtt kimentem az étkezőkocsiba és fogyasztottam egy meleg levest és egy kávét, miközben átsuhantunk a határon. Sankt Pöltenen eddig még mindig csak átutaztam, soha nem szálltam még le itt.
Az átszállásra jó egy órám volt, még így is, hogy a magyarországi szakaszon tetemes késést gyűjtöttünk össze.
Miután találtam az állomáson egy mosdót, fogyasztottam egy mekis sültkrumplit (Ausztriában a nagyobb állomásokon mindig van egy meki - a hatalmas állomás-épületen belül. Meki, élelmiszerbolt, pékség, ilyesmi...)
Majd megkerestem a mariazelli vonatot. Kicsit eldugottan helyezkedik el a vágánya, a Szombathelyi állomáson a kőszegi kisvonat indulóhelyére emlékeztetett. Innen van egy kis rálátás a városra - ami egy békés, tiszta, kulturált kisváros benyomását keltette.
Itt kezdtem érezni, hogy lassan megérkezem az Alpokba. Ezen a vonalon amúgy még soha nem jártam.
“Aranybafoglalt” design-ja van a Mariazellerbahn-nak (a vonatnak, ami Sankt Pöltenből Mariazellbe juttat) és itt már a hegyi ember kedvessége is megjelent a kalauzokon.
A vonaton alig volt ember. Kialakítása nagyon praktikusnak tűnt, bicajosos szempontból is.
Elkezdett emelkedni alattunk a táj.
A mankóm pedig azért volt nálam, mert a zarándokhelyen felajánlásként ott lehet hagyni a gyógyulások jelképeit. Az lenne a tervem, hogy az egyik mankómat itt adom le (ez meg is történt), a másikat pedig az út másik végén; Csíksomlyóban.
A szállásomat, ami egy magyar tulajdonú zarándokházban volt, könnyen megtaláltam, mivel már google maps-en is elsétáltam oda előzőleg. Itt a városkában a legfőbb tájékozódási pont a bazilika. Ha az megvan, minden megvan.
A városka és a templom története olyan szorosan összefonódik, hogy nem is tudnék róluk külön mesélni.
A római korban a régió illír-kelta fennhatóság alatt állt. A környékbeli hegyek és folyók elnevezései ezekre a törzsekre utalnak. A rómaiak sóútja (Hallstatt felé) ezen a vidéken haladt át.
A népvándorlások idejében, az 500-as években avarok uralták a területet, majd szlávok telepedtek le a hegyvidéken - erről is tanúskodnak a hegy- és helységnevek.
A területet 1025-ben kapta meg a Sankt Lambrecht apátság.
*A Sankt Lambrecht apátság: A település ókori kelta eredetű. A 700-as években került a Bajor Hercegséghez. Temploma 1066-ban már állt, 1076-ban pedig birtokosa, Markward von Eppenstein gróf kolostort alapított itt. A mariazelli apátság alapításáig ez volt a legnagyobb Szűz Máriának szentelt kolostor.
1157-ben érkezett ide a bencés szerzetes, Magnus. A Sankt Lambrechti apátság küldte őt, hogy a hegyek között elzártan élő parasztok lelkivilágát ápolja. Ő jött is, csak egy hársfából faragott Szűz Mária-szobrot hozott el az apátságból. Egyszercsak, az útja során elébe került egy nagy szikla, nem tudott tovább haladni. Ekkor imádkozott a szoborhoz, s a szikla kettéhasadt. Amikor megérkezett a kiszemelt helyre, ahol letelepedett, ott a szobrot egy fatönkre helyezte, s épített köré egy kis kápolnát. Így lett a hely neve "Maria in der Zelle", azaz Mária a cellában (ami itt kápolnát jelent).
Maga a szobor, ami köré a mariazelli kultusz kialakult, egy egyszerű, román-kori hársfa-szobor. Évszázadok óta az a szokás a templomban, hogy díszes ruhákba öltöztetik (az évkörnek megfelelően), de évente kétszer a maga eredetiségében, ruha nélkül is látható; szeptember 8.-án, a búcsúkor és december 21.-én, az alapítás évfordulóján.
1197 körül Henrik, Morvaország őrgrófja, de a felesége is súlyos köszvényben szenvedtek. Valakitől hallottak a mariazelli kegyhelyről - mert ekkorra; négy évtizeddel a cella megépítése után már kegyhelyként tartották számon a helyet a közelben élő népek. Henrik tehát hallott róla, és segítséget remélve elzarándokolt ide, feleségével együtt. A remélt gyógyulás megtörtént, s ők hálából a kis fakápolna helyén egy templomot emeltek - a kornak megfelelő román stílusban. Ennek emlékét őrzi a főkapu fölötti 1200-as évszám.
A következő évszázadokban Mariazell vallási és ezáltal gazdasági jelentőssége is egyre nőtt. 1344-re, amikor vásárjogot kapott a település; a főtér és a három fő utca - melyek ma is meghatározzák az elrendeződését, már kialakultak.
1364-ben Európa a törököktől rettegett. I. Lajos magyar király 20 000-es seregével nézett szembe a 200 000 főt számláló török haddal. Hadi sátrában volt egy díszes Szűzanya-kép, amelyhez imádkozott. Álmában azt a látomást kapta, hogy győzni fog, de hálából építsen templomot Mariazellben. Legalábbis a legenda így szól. Valójában temploma már volt Mariazellnek, de I. Lajos - csodálatos győzelme után -gótikus stílusban felújíttatta azt, a Mária-képet pedig elhelyezte a templomban. A képet azóta is - több, mint 650 éve - őrzi a templom.
1420-ban már nem sikerült feltartanunk a törököt; elérték a hegyeket és Mariazellt. A település házait és a templomot is megrongálták. Ráadásul pár évtizeddel később, 1474-ben egy tűzvész is pusztított. A városka helyreállítása után még nagyobb lett a jelentőssége a zarándokok körében. 1532-ben ismét megtámadták a törökök, de a templomot ezúttal megkímélték.
A Habsburg család az 1600-as években a birodalom valamennyi népét a Celli Istenanya oltalmába ajánlotta. 1644-ben megkezdődött a templom barokk stílusú felújítása és kibővítése. 1679-ben azonban I. Leopold császár kíséretének egy tagja behurcolta a pestist. 156-an haltak meg. Négy évvel később újabb török támadás nehezítette az életet. Ekkor a kegyszobrot és I. Lajos Mária-képét is Sankt Lambrechtbe menekítették. De még abban az évben vissza is tudták hozni.
1736-ban Mária Terézia ellátogatott a városba. 1780-ra elkészültek a barokk munkák. Ma már a gótikus épületrész emlékét a középső torony őrzi csak. A barokk átépítés tervezője azt is át akarta alakítani, de hála Istennek, ezt már nem engedték a konzervatív magyarok - akik magukénak is érezték a kegyhelyet.
1786-ban II. József császár bezáratta a Sankt Lambrecht apátság kolostorát, sok másikkal együtt. A zarándoklatokat akadályozták, majd meg is tiltották. 1798-ban, majd 1800-ban újabb tűzvész pusztított a városban.
1805-ben érték el a környéket a napóleoni háborúk. Ekkor a költségek fedezésére be kellett olvasztani az ezüst szobrok és műtárgyak egy részét. Ezeket később ezüstözött fa-faragványokkal pótolták.
1827-ben a tető és a toronysisak egy tűzvészben megsemmisült, a harangok megolvadtak. Ekkor az egész Monarchia összefogott a helyreállítás érdekében. A középső toronysisak ekkor készült.
1857-ben Ferenc József ellátogatott ide.
1907-re elért a vasút a városkáig. 1908-ban a templom megkapta a bazilika-rangot.
Az első világháború során ismét a műalkotások konfiskálása következett; még a tetőzet rézlemezeit is be kellett szolgáltatni.
1928-ban, a legelsők között elkészült a Bürgeralpe kabinos drótkötélpályája. 1945-ben bevonultak a szovjetek.
1983-ban meglátogatta a városkát II. János Pál pápa. Ennek emlékére oltár áll a főtéren.
1991-ig őrizték itt Mindszenty bíboros hamvait - ekkor hazahoztuk, Esztergomba. 1992-ben pedig visszakapta a várost a Sankt Lambrecht apátság.
Nem a főkapun, hanem a két oldalkapu valamelyikén lehet belépni. A főkapu fölötti timpanon felső részén mozgalmas Golgota-jelenet látható. Az alsó fél középső része mutatja, ahogy I. Lajos felajánlja a Szűz Anya-képet. Felismerhető ezen a képrészen a magyar címer a kettős kereszttel, az árpád-sávos címer is. Ez a timpanon 1437-es.
A belépés után, ha besétálunk középre, tekintetünk az ezüstben úszó kegyoltárra esik. Ez éppen a gótikus és a barokk térrész találkozásánál helyezkedik el. Az ezüstrács 1756-os, egy bécsi aranyműves munkája, I. Ferenc és Mária Terézia adománya. Látható is rajta a császári pár monogramja.
Szerettem volna résztvenni a hamarosan kezdődő esti misén. Németül hallgattam, ami viszont szerencsésen személyessé tette számomra, hogy egy indiai ember (indiai akcentussal) volt a pap.
A mise után körbejártam a templom lenti részét, az oldalkápolnákat.
A barokk templom legbarokkabb része az orgonakarzat, az aranyozott faragványokkal. 1739 óta őrzi mai alakját. Az arany dombormű Mariazell alapításának legendáját ábrázolja. Maga az orgona 1509-es.
A templomhajó két oldalán 6-6 kápolna nyílik. A D-i oldalon sorban Szent Benedeknek, Egyednek, Borbálának, a Szentháromságnak, a Szent Családnak és Páduai Szent Antalnak szentelték őket. A magyar vonatkozású kápolnák és dolgok rendszerint az É-i oldalon találhatóak. A kápolnák a bejárattól kezdve: Szent László, Lipót, Katalin,Szent István király, Szent Imre és Jakab apostol kápolnái.
Szent Benedek Európa védőszentje, a bencés rend megalapítója. Szent Egyed bencés szerzetes volt, kb. 200 évvel Szent Benedek után. Szüleinek halála után vagyonát szétosztotta a szegények között. Legendája szerint, amikor remeteként élt egy barlangban, egy szarvastehén táplálta őt tejével. Amikor vadászok üldözték a szarvasát, ő saját testével védte meg az állatot. Ezért szokták őt szarvas társaságában, illetve nyíllal átfúrt kézzel ábrázolni.
Szent Borbálát pogány apja a 300-as években - hogy megóvja - egy toronyban nevelte. Borbála mégis találkozott a külvilággal és kereszténnyé lett. Hite miatt börtönbe vetették, kínozták, de sebeiből reggelre mindig kigyógyult. Végül lefejezésre ítélték, amit az apja maga hajtott végre.
Páduai Szent Antal előbb Ágoston-rendi szerzetes volt, majd átlépett 1220-ban a ferences rendbe. Személyesen találkozott Assisi Szent Ferenccel. Őt a gyermek Jézussal, könyvvel, liliommal vagy kenyérrel szokás ábrázolni.
Szent László, a magyar lovagkirály volt, aki helyreállította a közbiztonságot és megkezdte Magyarország terjeszkedését Horvátország elfoglalásával 1091-ben. Őt alabárddal, két angyallal és/vagy koronával szokták ábrázolni.
Lipót német-római császár, cseh és magyar király volt az, aki 1699-ben a Magyar Királyság nagy részét visszaszerezte az oszmánoktól.
Sziénai Szent Katalin a keresztény népek közötti békét hirdette. Ő is Európa egyik védőszentje lett. Attribútumai a stigmák, a kereszt, a gyűrű és a liliom.
Szent Istvánnak, Magyarország államalapítójának is van itt egy kápolnája a sorban, valamint fiának, Szent Imrének is.
S végül Jakab apostol kápolnáját találjuk. Az ő fő jelképei a zarándokkagyló, és az zarándokkalap
Minden esetben a kápolna alapítójának nevét az oltárral szemben lévő falon lehet olvasni.
A kápolnákat védő kovácsoltvas rácsozat 1675 körüli.
A főoltár a bazilika K-i végében egy dolomit-tömb. A mögötte kialakított barokk mű 1693 és 1704 között készült. Az oltár fölött “lebegő” földgömb egy oltárszekrény. A háttér diadalívet idéz. Mögötte ablak volt, amit fényáteresztő anyaggal vontak be.
Az ovális kupola Stájerországban a legnagyobb. Freskóit az 1827-es tűzvész után fel kellett újítani. A négy evangélistát és a Monarchia fő védőszentjeit ábrázolják a képei; Szent Lipótot, Szent Józsefet, Nepomuki Szent Jánost és Szent István királyt.
Mindszenty József, aki egyaránt kiállt a nyilas és a kommunista diktatúra ellen, Bécsben hunyt el, majd Mariazellben helyezték el holttestét. 1991-ben hazahoztuk Esztergomba, de továbbra is látható a bazilika oldalkápolnájában egykori sírhelye.
A Bazilika meglátogatása után még fölmentem a Szent Forráshoz / Heiligenbrunnhoz. Vizének szembajt enyhítő hatást tulajdonítanak. A forráshoz egy kápolnát építtetett a Sankt Lambrechti apát, 1711-ben. Út közben már a lenyugvó Nap surló fényei fokozták a festett házak szépségét.
Ezt követően a hosszú, nyári estét kihasználva még kerestem egy helyet, ahol hozzájuthatok egy kis "Kleinessen"-hez. Szerencsére hamar találtam egyet, ami este 10:00-ig nyitva volt. Itt kértem egy sonkás-sajtos toast-ot és egy rumos forrócsokit. Az utcák csendesek és békések voltak, amikor késő este visszasétáltam a szállásomra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése